Hogy állunk ezzel mi?

Örülünk mert nincs semmi panaszunk. Egészségügyi. Ez maradjon is így. Ebben az időszakban és utána is.

A vállalkozás szempontjából egy kicsit aggasztónak bizonyul. Mivel a mi értékestésünk főleg vendéglátó egységeknél történik, így nagyon nem kell magyaráznunk a szituációt. Az éttermek, ahová szállítunk vagy bezártak, vagy átálltak házhoz szállításra. Amihez nagyon sok sikert kívánunk neki. Látjuk egyeseknek szuperül működik is. De mivel a házhoz szállítás csak az ételekre vonatkozik, így a limonádénak, koktélnak szánt szörpök bent maradtak az üzletekben.  Nehezen de elfogadtuk, hogy egyik héten pénteken még szállítottunk személyesen a Balaton parton, majd hétfőtől minden megállt.

 

Nem pont a kialakult helyzet hozta meg a webshopot, mert ugye két nap alatt nem lehet összerakni egy pöpec webshopot. Mi ezt a folyamatot még februárban elindítottuk. És nagyon örülünk neki, hogy mostanra működőképes a webshopunk. Úgyhogy tárt karokkal várjuk a temérdek megrendelést. Mert ugye mindenki Kapolcsikum termékeket akar otthon fogyasztani?!

 

De hogy mit is tudunk csinálni a karantén idején?

Mivel már minden ültetvényünk meg van metszve, így metszeni nem kell. A gyümölcsfák és a málna vesszők megkapták a szezonindító első lemosó permetezésüket. És hát igen. Kezdődik a virágzás.

 

A kajszibarack. 🙁

Kihívás volt, hogy meg tudjuk-e védeni a hajnali -5 fokos hidegtől. Valahol belül tudtuk, hogy nem fog sikerülni idén. De próba szerencse. Hajnalban kelt Attila. Vak sötétben begyújtotta szalmabálákat, hogy a keletkező füsttel meg tudjuk óvni a virágokat. (Vitte magával a vizslánkat is, Matyit, Aki az egészet nem is értette. Miért ilyenkor kell ide jönni? Miért sötétben? Miért ilyen hidegben? És miért gyújt a kisgazda tüzet???)

Most már tudjuk, hogy a füstölés nem fog menni, de ki kell találjunk valamit, mert a kajszi virágzási mindig ebben az időszakban lesz és nagyon ki van téve a fagyos hajnaloknak.

 

 

Szóval a koronavírus mellé még egy csapás nekünk, hogy kajszibarackból nem kell sokat szüretelnünk Kapolcson.

 

Amire megtanít bennünket ez a karanténosdi, hogy milyen jó, hogy tudunk egymással időt tölteni. Nagyon sokat dolgozunk és futkosunk mindenfelé. Estére elfáradunk, pont addigra mire együtt tudnánk lenni. Mindig azért sopánkodtunk, hogy csak lenne időnk erre, meg arra… Nah hát most van. Persze menni nem lehet ide-oda. De kis környezetünkben megoldjuk amit tudunk. Rendet rakunk, megjavítunk, erdőben kirándulunk, ültetvényre járunk, frissítünk. (És mindenféle külső behatás nélkül neveljük a gyermekeinket. (Luca 3 éves, Andris 1 éves) Hatalmas sikerrel. Rájöttem, hogy más gyerekek, más nevelési módok milyen rossz hatással vannak a gyerekemre.)

 

Van idő a marketingre. Amire eddig nem volt. Húú. Azért ezt nem véletlenül tanulják sokan sok évig. nem is olyan könnyű, mint aminek látszik.

 

Szóval korona ide vagy oda mi csináljuk amit a helyzet enged.